Én döntöttem így ,ha nem is emlékszem rá. Élek, s
tudok róla vagy sem, megértéseim függvényében.
Élek, mosolygok, sugárzok, lépek, adok és kérek.
Kérek olykor sokat, olykor feleslegesen.
Észreveszem, vagy nem, megteszem, s várok, miközben
hiszem, élek. Várom a jelet, a jelzést, az alkalmat, az
alkalmast érted? Figyellek, mégsem tudom. Válasz
híjján feltételezek. Ha szerencsém van észreveszem.
Szerencsém?
Ha figyelek, észreveszem, feltételezek.
Újra meg újra. Feltételezem,hogy látsz, hogy
ismersz, hogy szükség van rám, hogy fontos
vagyok. Fontos. Hogy ez miért fontos? Ahogy
végiggondolom, szemem távoli pontokra téved,
kapaszkodót keresve a válaszhoz kellő
gondolatok valamelyikében. Fontos miért? Fontos.
Fontos, fontos? Még mindig keresgélek, mintha nem
lenne kész rég a válasz. Az eddigi felismerések
szerinti…Keresgélek, mintha nem mozgatná minden
igyekezetem, pillantásom, sóhajtásom, újabb szó
előtti lélegzetem régtől fogva. Ez a válasz, már a
feltett kérdés előtt megszületett: a figyelemérintés
éltet. Pillantásomtól lobban fel fényed. Rólam
szóló gondolatod felhorzsol, vagy melenget.
Homogén háttered vagyok, hogy látszhass, símává
leszel, hogy láthass. Bonyolultságomban
letisztulok, megzavart nyugalmadra gyógyírt
hozok. Hogy látszik csodád, ha nem tévedek?
Figyelmed válaszul engem kap meg. Engem látsz?
Magadat bennem? Mit akarunk látni? Varázst?
Valót? Látom a szemed,megmelegít. Szédülök,
de tompul a fény. Fárad a figyelem. Szökik
a pillantás. Észrevettél? Magadban átfestettél?
Felismertél?
Mint a hegy a köd mögött, mint csúcsa
a felhők között, ott vagyok. Érlelődök,
de állandóan vagyok.
Láthatod
2 megjegyzés:
Nahát, Arozika, mennyi kérdéssel keressük az örök válaszokat és milyen végtelenbe nyúló a kérdések árja, ahogy megválaszolják egymást, kerek egészet alkotnak, holott távolról olyanok, akár az őszi falevelek tánca a szélben, mintha csak őrült zabolátlan pörgés volna, minden egység nélkül, és ha figyelmesen várunk, színes szalagszerű füzérré állnak össze.
Akár a blogod csodája, különálló érzések, mégis egység: Te és a Lelked, ahol megpihen a megfáradt, szépet kulacsolhat útjára a szépre szomjazó, tábortűz a melegedni vágyónak és Ajándék a lélek legmélyebb zugainak.
Ez az írás mélyen bennem él már örökké, annyit adott és mélységesen magamba zártam, örökre.
Szép álmokat, és köszönöm az átélt csodát!
Hiányoztál,drága Tükör!
Örülök, hogy tetszett, tudod nagyon jól, mennyire szeretem Klárikát ...gyönyörű szép nő, csodálatos hanggal és a gondolatai...
Mindig eléred, hogy bármi is van, mosolyogjak kicsit.
..amit a blogomról írtál.... semmi logika nincs benne,érzések, hangulatok ,amilyen épp vagyok...összevisszaság..és ezt Te a szavaiddal milyen mesterien tudtad dícséretté formálni:)
Sikeres, szép napot kívánok !
Megjegyzés küldése