megjelent a hold
egy magányos fa fölött
és gúnyosan rám nevetett
"te ugyanolyan magányos vagy
mint ez a fa és én"
olvastam fénylő arcán
bár a nagyváros tömege tolongott köröttem
rákacsintottam
és eltűntem
jól tudom
minden éjjel felkeres
és vagy gúnyos
vagy szánakozó tekintettel
követi magányos lépteimet
amíg el nem tűnök
szobám elfüggönyözött ablaka mögött
egy magányos fa fölött
és gúnyosan rám nevetett
"te ugyanolyan magányos vagy
mint ez a fa és én"
olvastam fénylő arcán
bár a nagyváros tömege tolongott köröttem
rákacsintottam
és eltűntem
jól tudom
minden éjjel felkeres
és vagy gúnyos
vagy szánakozó tekintettel
követi magányos lépteimet
amíg el nem tűnök
szobám elfüggönyözött ablaka mögött
2 megjegyzés:
Csodákra leltem itt drága Arozika, igazi lelket melengető szépségekre.
A fotók is gyönyörűek.
Szeretettel ölellek
Magdi
Kedves vagy,drága Magdi!
Tudod ,ez mind az alkotók gyönyörű írásai,csodaszép lelküket dicséri...
Nagyon szép estét kívánok!
Túléltük ezt a napot is:)
Megjegyzés küldése