Anne Philipe:Egy sóhajtásnyi idő

Aztán mégis lámpát gyújtok,lázadozom magamban,magam ellen. Kezdődik a nap és semmi jónak nem nézek elébe. Csak te láttál engem
és csak én láttalak téged .Ma egy olyan világban élek,amelynek nincs szeme,ürességben élek. Tudtam,hogy így lesz. Elnéztelek azokban a napokban,amelyeknek bármelyike az utolsó lehetett-a szerelmet kereste a tekintetem és a halált találta.


Nincsenek megjegyzések: