Önfeledten kéne énekelni,
mint az alkony fekete rigója,
Szűz ajakkal kifütyülni mindent,
mindent ami avítt, ódon, ócska!
Dobd a fűbe izzadékony málhád,
fellegek vizével könnyítsd arcod,
s ha a kékség borzongása jár át,
hallgatózz: az ökörszáj hogy harsog!
Ostromolni: csak a lehetetlent!
Szóra bírni őt kell, ama némát!---
Gondold jól meg, ez a tét. És rajta!
Támaszd égnek a jákobi létrát!
mint az alkony fekete rigója,
Szűz ajakkal kifütyülni mindent,
mindent ami avítt, ódon, ócska!
Dobd a fűbe izzadékony málhád,
fellegek vizével könnyítsd arcod,
s ha a kékség borzongása jár át,
hallgatózz: az ökörszáj hogy harsog!
Ostromolni: csak a lehetetlent!
Szóra bírni őt kell, ama némát!---
Gondold jól meg, ez a tét. És rajta!
Támaszd égnek a jákobi létrát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése