Nádasdi Éva: Sírás második személyért -6.

Néha eljöttél álmomban
arcod sohase láttam
tudtam: szólítasz titokban
más dimenzióban
követtelek a lehetetlenig
még megölsz-gondoltam
és nagy szerelmemben
elvittelek a tengerig
a víz a víz s a fény
elmosta a dimenziókat
karjainkhoz kagylók simultak
lettünk hullámzás
az anyagból a mondhatatlanig
miért az emlék
ha most nem vagy itt
riadtan rázom
a dimenziók rácsait


Nincsenek megjegyzések: