Nádasdi Éva: Sírás második személyért - 1.

Kevés ami enyém
a Te halott
s nem fogadnak be az árnyak
meg kell maradnom valóságnak
bár nem tudom
mi az ami, van
minden kívülem rekedt
nem fonnak be
ezüst szeretetek
nincs barátom
mint a vándor
a városokhoz- közeledek
más életekhez
és elveszek
a határon