Már útra kelt a fecske mind,
Diólevél pereg le kint,
A szőlőt dér teríti be -
Óh, mért, óh, mért nem jössz ide?
Siess vágyó karomba hát,
Hadd nézzek szomjazón reád,
fejem pihenjen édesen
Hó-kebleden, hó- kebleden!
Hányszor bolyongtunk egykoron
A völgy ölén s a hegyfokon,
S felkaptalak szép könnyedén
Ezerszer és ezerszer én!
Van itt a földön nő elég,
Kinek szemében csillag ég,
De bárha fenséges, ha nagy:
A szebb te vagy, különb te vagy!
Hisz' te sugárzol egyre friss
Derűt komoly lelkembe is,
Nem szebb a csillag fénye sem,
Én kedvesem, szerelmesem!
Most újra késő őszre jár,
A lomb az útra hull le már,
Tar lanka nyúlik messzire...
Óh, mért, óh, mért nem jössz ide?
Franyó Zoltán fordítása
Diólevél pereg le kint,
A szőlőt dér teríti be -
Óh, mért, óh, mért nem jössz ide?
Siess vágyó karomba hát,
Hadd nézzek szomjazón reád,
fejem pihenjen édesen
Hó-kebleden, hó- kebleden!
Hányszor bolyongtunk egykoron
A völgy ölén s a hegyfokon,
S felkaptalak szép könnyedén
Ezerszer és ezerszer én!
Van itt a földön nő elég,
Kinek szemében csillag ég,
De bárha fenséges, ha nagy:
A szebb te vagy, különb te vagy!
Hisz' te sugárzol egyre friss
Derűt komoly lelkembe is,
Nem szebb a csillag fénye sem,
Én kedvesem, szerelmesem!
Most újra késő őszre jár,
A lomb az útra hull le már,
Tar lanka nyúlik messzire...
Óh, mért, óh, mért nem jössz ide?
Franyó Zoltán fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése