Lásd, búcsúzik a fecskehad,
száraz levelek hullanak,
szőlőskertben pihen a dér -
mondd, jössz-e még? Ó, jössz-e még?
Jöjj karjaimba kedvesem,
mohón nézhessen két szemem,
pihenjen édesen fejem
a kebleden, a kebleden!
Oly régen volt - érzed-e még
a rétek, völgyek rejtekét,
karom remegve átkarolt
annyiszor, de annyiszor?
E földön annyi asszony él,
szemükben villanó remény...
de mind közül egy kell nekem,
egyetlenem, egyetlenem!
Mert tőled lesz derűs az ég,
élteted lelkem szellemét,
csillagnál fényesebb szemed,
szerelmesem, szerelmesem!
Kései ősz hangja zenél,
az úton száraz falevél,
kihalt már a völgy s a rét...
jössz-e még? ó, jössz-e még?
P. Tóth Irén fordítása
száraz levelek hullanak,
szőlőskertben pihen a dér -
mondd, jössz-e még? Ó, jössz-e még?
Jöjj karjaimba kedvesem,
mohón nézhessen két szemem,
pihenjen édesen fejem
a kebleden, a kebleden!
Oly régen volt - érzed-e még
a rétek, völgyek rejtekét,
karom remegve átkarolt
annyiszor, de annyiszor?
E földön annyi asszony él,
szemükben villanó remény...
de mind közül egy kell nekem,
egyetlenem, egyetlenem!
Mert tőled lesz derűs az ég,
élteted lelkem szellemét,
csillagnál fényesebb szemed,
szerelmesem, szerelmesem!
Kései ősz hangja zenél,
az úton száraz falevél,
kihalt már a völgy s a rét...
jössz-e még? ó, jössz-e még?
P. Tóth Irén fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése