Tóth Bálint :Ketten egyedül

                                                                                    Ágnesnak
Ketten, egyedül,
     mint két ujjam,
     mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.

Ketten, egyedül, mint az ujjam,
    mindenki nélkül,
    mindig együtt,
   egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.

Ketten, ketten, akár az ujjam,
   olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
   összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
   de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
   az okát, célját meg sem értve,
   valami belső ihletésre,
   tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,

mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.


Nincsenek megjegyzések: