Nagy-nagy lomblevelek gyűlnek sok helyen a mezőkön az út mellett. Azok lágy és könnyű dombok. Aki leülnek tetejökre ,máris a földön ülne. Azok a levelek a levéldombban,azok egy-két napra elbarnulnak,és violaféle sötétséget vesznek. Ezek a sepert levelek csupa levelek,olyanok,hogy az embereknek küldték,de az emberek nem olvasták el. Ott borulnak együtt dombba,már oly megbánt szinök van,már el sem lehet azokat olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése