Hajnalias és alélt, sok és könnyű s hév édeses az az illat, amit orromban húzok, az esett levelek illata. Nem tudom alapítottak-e parfümgyárat, hogy e hervadó levelek leheletét desztillálják? Sárga illat, fény is, meg levegő zöld is. A fák néma perceikben leejtik egy-egy levelöket. Ha összefut a földön a sok sok sok ide gyűlt levél, olyankor messze-messze keleti szőnyeg ez, mely annyira tova méláz, hogy nincs egy rózsája, sem arabeszkje. Oly felszabadult gyöngéd művészet ez, oly fantasztikus, olyan tárgytalan. Elfogadom ezt készült művészetnek, mert itt terül előttem, itt van és gyönyörűséget ád. El kell ismernem célnak és örökkévaló pillanatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése