Szép Ernő :Október -részlet

Ma szombat volt,de azt a fák nem hiszem,hogy tudták volna. Idegenek ők,mások ők . Magosak ők,terjedtek ők,gondolkodók ők,beszédtelenek,ámultak ők,és erősek és gyengédek és nyugodtak ők,a fák. Némelyszer úgy van ott egy fa,mintha egy vándor volna,ki erre jött és megállott,és nem fog továbbmenni. A fák nem tesznek egy lépést soha se,míg élnek.A szomszédhoz se ballagnak átal egy szóra. Felforr a tavasz,a föld teste gőzöl szeretői lázban,lángok nyalják az egész eget,akkor is a fák egyet nem nyögnek,egyet nem rándítanak izmaikon,meg nem vakarják csípéses karjaikat,moccantalan jellemökkel állják méltóságosan és alázatosan a rügyek fakadását húsukon,sajgásban és gyönyörűségben. A széllel beszélik meg ők a tengert,az évadokat,az örök egy életet. Csak a széllel. Ma még olyan zöldek voltak a fák. Milyen zöldek,sárga zöldek,árnyék zöldek,öröm zöldek,bú zöldek,délutáni zöldek,déli zöldek és reggeli zöldek. Tavaszi zöldek és nyári és őszi zöldek.

Nincsenek megjegyzések: