Márai Sándor :Arról, hogy időnként lazítani kell az életen

Mint a hajós, kinek hajója nagy viharba jutott, s egyszerre látja,
hogy a vitorlák kötelei megfeszülnek, a nagy vitorlaszárnyak
vészesen megdagadnak az orkán tébolyodott leheletétől, a huzalok
recsegnek és ropognak, s a düledező és táncoló hajófedélzeten,
a bőgő és átcsapó hullámok között, imbolyogva, utolsó erejével is
a vitorlákhoz és kötelekhez siet, hogy lazítson mindezen:
úgy tudjad te is, életed veszélyes és viharos pillanataiban, hogy
a nagy feszültségeket nem tudod elviselni,az emberi kapcsokon
és kapcsolatokon lazítani kell,máskülönben törik és szakad minden.
Ilyenkor dobjál félre mindent: munkát, emberi vonatkozásokat,
életrendet,s bízzad magad a sorsra és a viharra.Minden életben
és minden életszakban kerekednek ilyen viharok, mikor mindaz,
ami addig kötés volt,nem bírja ki a szenvedélyes indulatok
viharának feszítését.Lazíts és várjál.
Reggelre eláll a vihar.

(Füveskönyv)

Nincsenek megjegyzések: