Julio Cortázar: A virág és a dulimanó

Egy dulimanó talál egy magányos virágot a mezőn.
Az első gondolata az, hogy leszakítja.de aztán eszébe jut,
hogy ez értelmetlen kegyetlenség lenne,ezért hát letérdel mellé,
és vidáman játszadozni kezd vele; megsimogatja a szirmait,
fújdogálja, hogy táncra perdüljön, döngicsél neki, mint egy
méhecske, szagolgatja az illatát, majd fogja magát, leheveredik
mellé, és békésen elszundít.
A virág meg azt gondolja magában: „Olyan, mint egy virág.”