Susanna Tamaro :Csak a szívedre hallgass

Ahol gyermekkoromban laktam, volt egy hatalmas tölgyfa. Olyan széles volt, hogy két ember kellett hozzá, hogy átérje a törzsét. Már négy-öt éves koromban szerettem kilátogatni hozzá. Csak álltam és éreztem a nedves füvet, a friss szél simogatta arcomat és belefújt a hajamba. Lélegeztem és éreztem, hogy a dolgok felett valami felsőbbrendű uralkodik, és ebbe a rendszerbe minden beletartozik ami körülöttem van. Bár nem ismertem a zenét, valami mégis énekelt bennem. Nem tudnám megmondani milyen volt ez a dallam, nem volt refrénje sem. Inkább olyan volt, mint amikor megszólal egy harmonika, szabályos ritmussal és energiája a szívemig hatol. Ez aztán szétárad a testemben és a fejemben, és fénnyé válik. Ez a fény pedig kettős természetű lesz: ott lesz maga a fény és a zene fénye. Boldog voltam, hogy élek és ezen a boldogságon kívül számomra nem létezett más.

Nincsenek megjegyzések: