Komáromi János: Voltam

voltam fehér a feketében
voltam sötét árnyalat a fehérben

voltam gonosz, vár a kárhozat
voltam ártatlan, égő áldozat

voltam kiáltás, mit senki se hallott
voltam sóhaj, mi hegyeket omlasztott

voltam földbe vájt árok
voltam kő, amin jártok

voltam füst s felszálltam
voltam fa és messze vágytam

voltam tábortűz pattanó parazsa
voltam utazó, akit nem vártak haza

voltam sikeres a bukottak között
voltam lebegő kard trónszékek fölött

voltam sírás, ha mások nevettek
voltam gúnykacaj, ha engem temettek

voltam szempillák rebbenése
voltam szeretők ölelése

voltam gyengéd csók, vad vágyakban
voltam kegyetlen, szelíd ágyakban

voltam reszketve hulló falevél
voltam esengve kinyújtott tenyér

voltam csendes estén, mámoros álom
voltam fájó valóságom

voltam születő vers, a szűz papíron
voltam felismerés, hogy nem én írom

voltam kit rajongva szerettek
voltam kit élve eltemettek

voltam öröknek hitt boldog pillanat
voltam ami eltűnt, de mégis itt maradt


4 megjegyzés:

annalíz írta...

Csodaszép oldal, csodaszép versekkel...és a képek is szépek.Szeretek ide jönni.

Arozika írta...

Ó, igazán kedves vagy !

A hangulataim....valóban csodaszép versek ....és mind, mind az alkotók érdeme.

Alma írta...

Megérintett ma reggel .... benne az egész élet.

Arozika írta...

Igen, nagyon szeretem Komáromi János verseit, valóban "érintenek" ...

Nagyon szép napokat kívánok Neked!