A lelkem és én elmentünk a nagy tengerhez fürdeni. Amikor a partra értünk körülnéztünk, hogy egy csendes, titkos helyet találjunk magunknak.
Rátaláltunk egy emberre, ki egy szürke sziklán ült és egy zsákból sót merített, s azt a tengerbe szórta.
"Ez az optimista - mondta a lelkem, - ő nem láthatja meg ruhátlan testünket." Továbbmenve láttunk egy újabb férfit, aki döglött halakat szedett a part szélén s ezeket óvatosan visszadobta a vízbe.
"Ez előtt sem szabad fürödnünk - mondta a lelkem, - ez a humánus filantróp." Továbbmentünk, ekkor egy férfit láttunk, aki saját árnyékát követte a homokban.
Nagy hullámok jöttek - mentek és az árnyékot eltörölték, de ő továbbkövette árnyékát.
"Ez a misztikus - mondta a lelkem, - menjünk tovább."
Így szólt a lelkem: "Menjünk tovább. Ez a realista, aki az Egésznek hátat fordít, amit felfogni nem tud, és dirib - darabokra fecsérli idejét."
Rátaláltunk egy emberre, ki egy szürke sziklán ült és egy zsákból sót merített, s azt a tengerbe szórta.
"Ez a pesszimista - mondta a lelkem, - itt nem fürödhetünk, menjünk
el innen."
Tovább vándorolva elértünk egy öblöt, ahol egy férfit láttunk, aki ékszertől díszes dobozból cukrot szórt a tengerbe."Ez az optimista - mondta a lelkem, - ő nem láthatja meg ruhátlan testünket." Továbbmenve láttunk egy újabb férfit, aki döglött halakat szedett a part szélén s ezeket óvatosan visszadobta a vízbe.
"Ez előtt sem szabad fürödnünk - mondta a lelkem, - ez a humánus filantróp." Továbbmentünk, ekkor egy férfit láttunk, aki saját árnyékát követte a homokban.
Nagy hullámok jöttek - mentek és az árnyékot eltörölték, de ő továbbkövette árnyékát.
"Ez a misztikus - mondta a lelkem, - menjünk tovább."
Továbbmentünk, míg egy férfira leltünk egy csendes öbölben, aki
a vízről lefölözte a habot és egy alabástrom kehelybe gyűjtötte.
"Ez az idealista" - súgta a lelkem - "nem láthatja meg a meztelenségünket." Továbbmentünk, hirtelen egy hangot hallottunk:
"A tenger! A végtelen, hatalmas tenger!"
Amikor közelebb értünk, egy férfit láttunk, aki a tengernek háttal állva egy kagyló zúgását hallgatta.Így szólt a lelkem: "Menjünk tovább. Ez a realista, aki az Egésznek hátat fordít, amit felfogni nem tud, és dirib - darabokra fecsérli idejét."
Így mentünk tovább, míg egy sziklás területen egy férfira nem leltünk, aki homokba dugta a fejét. Ekkor így szóltam a lelkemhez:
"Itt fürödhetünk, ez nem láthat minket."
"Nem, nem - felelte a lelkem, - ez az összes közül a legrosszabb, ez a puritán."A lelkem ekkor nagyon elszomorodott, s így szólt: "Menjünk el innen.
Itt nem találunk csendes, titkos helyet, ahol fürödhetnénk. A szél nem simogathatja aranyhajamat és fehér keblemet, a fény nem leplezheti le szent meztelenségemet."
Így a tengert elhagytuk, hogy keressünk egy nagyobb tengert.
2 megjegyzés:
nagyon mélyen érintett...köszönöm!
Igen,nagyon mélyen érint...
Megjegyzés küldése