Van reggel-démon. Füstös fényű még,
Aranyhajú, derűs minden vonása.
Lengő khitónja kék, akár az ég,
Gyöngyházszivárvány csillogása.
De mint az éjen áttetsző azúr,
Az arcán olykor átsejlik a rémség,
S aranyló fürtje vész-veres sötétség,
S hangjában múltad száz vihara dúl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése