Érzed milyen jó a Jóság, érzed milyen szeretetreméltó a Szeretet, milyen hideg és milyen fekete a Halálfélelem, érzed milyen mélyre ágaznak az Életösztön görbe gyökerei, és a mélyben elvesznek, érzed a Búcsú két markával hogy tudja facsarni a szívből a kínt, érzed az Elszántságot fagyni magadban, mint a telet? Ugy-e milyen keserű hullámokat kor-
bácsol a Kétségbeesés, ugy-e milyen édes fehér tejjel itat a Reménység,
micsoda tavaszi hóolvadás a Könyörület, milyen hajnal a tengeren a Rajongás, milyen tündökléssel harsonázik feléd a Dícsőség.
Nem sajnáltad volna itt hagyni ezt a világot,amelyen látogató vagy, anélkül, hogy érzéseit megismerted volna?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése