Kahlil Gibran :Homok és Tajték

Barátom, te és én idegenek maradunk egymás és saját magunk
számára egy életre, addig a napig, amelyen, ha megszólalsz, hangodat
a magaménak fogom hallani, s én majd előtted állok abban a hitben,
hogy tükörbe nézek.

2 megjegyzés:

tükör írta...

Arozika, mindig is kivételes lelki finomsággal kezelted a képek és szavak összhangját, ez pedig különösen gyönyörű összeállítás a hangulati rezdüléseidből.

Páratlan körülírása ez a néhány sor annak a felismerésnek, hogy létezik egyfajta önzetlen elfogadása természetünknek egy másik lélek által...az önkéntes szeretetkapocs.

KÖSZÖNÖM!
Kívánok békés éjszakát, pihentető álmokat, Arozika!

Arozika írta...

Tulajdonképpen én mindent elolvasok amit a kezembe adnak, de vannak olyan örökfényű remekek
amik újra és újra arra "kényszerítenek" , hogy többször is elővegyem őket....érezni újra és újra a hatást, a csodát.
Látod ilyen Kahil Gibram is, tehát nem az én lelkem szép, hanem Téged is lenyűgöz ez a nyelvezet:)
...a képek, szégyellem magam a műszaki tudatlanságomért ...annyira megérdemelnék ezek a fotósok, hogy az ő nevük is megjelenjen itt...
próbálkozom...de még nem sikerült.
Nem adom fel!

Tükör ,a hétvége igazi nyári szép időt ígér!
Pihentető, szép napoat kívánok Neked!