Jókai Anna

Senki nem lehet bizonyos abban, hogy amit eltökélt magában, amit helyesnek tart, azt az adott, konkrét pillanatban meg tudja valósítani. Elkeserítő emberi sorsok láttán már sokszor eszembe jutott, vajon én helyt tudnék-e állni úgy, ahogy az illető teszi. Nagyon szerénynek kell lennünk, és meg kell köszönnünk azt a kegyelmet, amit a működéshez kaptunk, van, akinek ez nem adatott. Valamikor, a nagy időben nyilvánvalóan magam is kimunkáltam azokat a feltételeket, ami miatt most ilyen lehetek, de a létezésnek kockázata is
van. Olyan ez, mintha ki lenne jelölve a közeg, amit az ember életében betölthet. Egy bizonyos szögben, mindenkinek - hogy úgy mondjam - érdeme szerint. Ennek a szögnek a felső határa megszabott, hiába vered a fejeddel, ebben a létben nem tudsz rajta felülemelkedni.
Ez nem eleve elrendelés, csak annak az oknak az okozata, ami neked jár. Nem lehetsz királynő, ha ebben a sorsodban azt kell beteljesítened, hogy maximum
gróf lehetsz. Viszont mindenkinek kutya kötelessége, hogy a plafonig elmenjen. Én például igazán szerettem volna egy Teréz anyai jelenség lenni. Ez volt az én nagy kísértésem. De világosan láttam, hogy nem lehetek az, mert a húsvér természetem engem ettől visszatart. A szegénységet még el tudnám viselni, az engedelmességet viszont már kevésbé. És nem tudnám elviselni a legfontosabbat: örömmel végezni a munkámat a szenvedések közepette. Hiába tiszteltem, csodáltam, hiába mondom, hogy az egész működésemet odaadnám, egy Teréz anyai működésnek csak a tizedrészéért, egyszerűen nem vagyok rá alkalmas, nem vagyok rá képes. Én ma még csak ennyi vagyok: egy híres író! Talán „tanítóvá", „bizonyosságtevővé" kezdem kinőni magam .



Nincsenek megjegyzések: