Pardi Anna :Egyedül


Hányszor feküdtél az ifjúság nászágyába
a második, nehezebb szüzesség idején.
Hányszor hallgatóztál tulajdon szívverésedre,
nemed magányával szorosan összefonódva,
még fehérrel bélelt vörös folyókon át
üldözött a termékenység.

Hányszor suttogtad az éj hátrafordító
nagy férfitestének mindig ugyanazt.
Hány furcsa nap, hogy fölserken
az összes folyó hajnalban,
és vizük szürke fénye tapaszt falat az ablakodra
s tested áztatják nagy csendesen
a tehetetlen idő medreibe vetve
a képzelettől az utca első valóság zajáig
s onnan vissza, vissza tőlem az életig.




















Hány furcsa nap, hogy arcod nem látom
és megszokom az erre járó idegenekét.
S a falnak befelé fordulva alszom el,
ugyanegy pontját figyelve, mint a kitaszítottak,
a már mindörökre elítéltek.
Hány furcsa nap, hogy nem érzek mást,
csakhogy fenn kell tartani még, amit lehet.
Hány furcsa nap, hogy a csökönyös kínból,
önző megszokásból várok és újra várok.
s emlékeztetem magam az emlékekre,
a reménytelen reményekre, és újra és újra megszegem
a nappalt, e keserű kenyeret.




















Hány furcsa nap, hogy az egészség örökölt készségek kényszere ,
megtenni a tőlünk telhetőt ,
fölkelni egy pohár vízért, egy pohár ismerős ízért,
egy pohár gyöngédségért, fölkelni ha csörög az óra
akármilyen kétségbeesett arccal is.
Fölkelni a darab földért amin megállhatsz,
a tágas égből azért a kevésért amit beláthatsz.
Hány furcsa , magányos, nevenincs, céljanincs,
tartalmanincs nap , mikor az ember
épp csak kibírja az életet.
Hány furcsa nap fölkelni, még azért is,
hogy a tél kemény ökle arcodba belevágjon,
s száz titkos csengőt csilingelhessen,
befogott fehér lovai nyakán
s ígérjen még varázst, ellágyulást,
elámulást és megújulást.




















Vagy jobb így - kérdezed annyi éjen át
a sötétség tágranyitott szemétől-
Vagy jobb így, e vakító, tündöklő izzás
az idegekben,
a nem felületén a megszervezhetetlen szédületek,
az eggyütlét tépő elszigeteltségében,
a hírtelen elforduló arcok
kitekinteni arra messze távol,
míg az ablaküvegen könnyezve
csordul végig a holdsugár
s nem az arcon, ott nem, nem szabad.

Vagy jobb így e gyors végben,
végeérhetetlen búcsuk.
A lét elviselhetetlen.
Nem gyúlladt haj verítékezve, test forróságú izzása.
Ez az összebúvó időben is kiuttalan eggyüvé tartozás
melyeket a hajnalok és kora délutánok
statáriumának kései vágnak szét.
A szél bizonytalan, tapogatózó neszezése,
a bokrok, fűvek, fák, távolságok, fájdalmas
egymásrautaltsága között.





Vagy jobb így :jobb e gyötrelem,
mint a lassú elévülés,kopár megszokás,
az eltűnő, elapadó férfivágynak odadobott
női kiszolgáltatottság.
Vagy jobb így, mint a kiábrándulás,
a rossz tulajdonságok megismerése,
a sok-sok hétköznap családi fényképen,
elfakuló arcok fényei.

Mert kéz a kézen elfárad,
váll a váll mellől elkívánkozik,
láb a láb mellett megbicsaklik.
Fej a fej mellől másfelé fordul, hogy a lét
újabb és újabb bizonytalanságát megízlelje
és a változatosság örömét.

Vagy jobb így - akkorát dobbanva a szív,
hogy szökdelésükben megállnak hallgatózni
az ártatlan őzek is.


10 megjegyzés:

líbuc írta...

Elképesztő, hogy napok óta a szívemnek fontos és kedves dolgokat varázsolod ide elém! Pardi Anna, Louise L. Hay, a Képzelt riport, vagy a Quimby, épp ezek és épp most a napokban jöttek elő bennem!
Köszönöm!

tükör írta...

Arozika, ha valaha volt szavam a csoda kimondhatatlanságára, akkor mostanra elfogyott mindaz, amit mondani tudnék erre a bejegyzésedre.
Elbájoló, olykor keserédes, mégis sokszor reménybe menekülő, önmagát és a önnön lényegét kereső, érzelmi fent és lent-érzetű örök gyönyörűséget engedtél szabadon önmagadból, mert hiába más tolla hagyta a nyomot, tudom, hogy belőled szólal meg minden gondolat itt.

KÖSZÖNÖM, hogy átélhettem ezt a menny-pokol, öröm-remény-félelem-magány-mégis együttvágyás-érzést...kitörölhetetlen emlék örökké...
nagyon,nagyon tetszett...csodás képi kontrasztot alkottál a verssel, hova ragozzam? Számomra tökéletes!

Pihentető álmokat, békés éjszakát kívánok!

Moha írta...

Kedves Arozika!

Nem tudom, illetve, de igen, úgy érzem, pontosan tudom, hogy milyen egyedülálló lélek szusszan Benned, amivel képes vagy szóra nyitni a megfigyelő, néma szívszájakat.

Ez a Pardi Anna gyöngyszem, a közé simított képek hangulatával ámulatba ejtett tegnap éjjel és ma reggel is...Sokszor olvasom még, a pillanat varázsa sosem múló bennem, amit átéltem Nálad, köszönöm!
Nyitva hagyott lélekajtóidon besétálni mindig egy mély utazás...

Szép napot kívánok, mosolyt rajzoljanak Rád a gondolatok!

N írta...

Szia!
Majd' minden nap olvaslak, sok élethelyzetemre találtam nálad "megoldást", millió apró életörömöt kaptam, és számtalan elgondolkodtató mondatot. Ez a Pardi-vers, pedig nagyon megérintett.
Remélem, még hosszú-hosszú ideig olvashatom a blogodat, már hozzám nőtt.

Arozika írta...

Nagyon Kedves vagy, drága Libuc!
Én köszönöm , kedves szavaidat!
Igen , szeretem ezeket a gondolatokat, verseket , örülök, hogy Téged is megérintettek!

Nagyon szép estét kívánok!

Arozika írta...

Igen Tükör,Pardi Anna verse egy csoda ...meg Te vagy a csoda ,ahogyan zseniálisan leírtad milyen érzéseket vált ki belőlem ez a költemény.
Tegnap este fel „kellett” tennem
...ismered ezt az érzést.Nagyon, nagyon régóta egyik nagy kedvencem ez a költemény, csak remélni tudom, hogy jól emlékszem rá.

Én köszönöm a „Tükörmonológot”
és nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM,
Budai Zolka versét és Drazsét....istenem ,
Te tényleg egy csoda vagy!

Gyönyörű estét kívánok Neked!

Arozika írta...

Szép estét Moha!

Örülök, hogy ezt érezted, én is hasonlókat szoktam átélni, amikor a gyönyörű blogodat olvasom ! A tegnapi lélektakaród is ámulatba ejtett.
(Egyszer majd csak sikerül összefutnunk:)

Nagyon szép estét kívánok !

Arozika írta...

Szia!

Igazán zavarba hozol kedves N ,nagyon örülök, hogy szereted , hogy megérintenek Téged is ezek a csodálatos gondolatok,

Nagyon, nagyon szép napokat kívánok Neked!

Alma írta...

Mélyen megérintett-szétmarcangolt gondolatözön járja végig zsigereim. Gyönyörű!

Arozika írta...

Teljesen igazad van....hasonlóak az érzéseink.
...tudod hányszor mormortam ezt a verset szó szerint a falnak befelé fordulva ...

Remélem már jól vagy !
most ez a hírtelen meleg...kérlek, vigyázz nagyon magadra!

Ölellek!